Prof. Dr. Czeizel Endre magyar orvos-genetikus, az orvostudományok kandidátusa, az MTA doktora, címzetes egyetemi tanár, a Czeizel Intézet névadója.
Czeizel Endre 2003-ban (MTI fotó: Sándor Katalin)
4 évesen szüleivel, Czeizel Ignáccal és Bodó Karolinával
Czeizel Endre 1935. április 3-án született Budapesten.
Az Áldás utcai, majd a Fenyvesi úti elemi iskolában kezdte tanulmányait, majd a nyolcosztályos cisztercita gimnáziumban tanult tovább. A gimnázium államosítása után a Keleti Károly utcai II. Rákóczi Ferenc iskolába helyezték át. A gimnáziumba először, mint kapitalista származásút nem akarták felvenni, végül a „Jó tanulási érdemérme” miatt mégis gimnazista lett.
A középiskolában kezdett el futballozni a Vasasban. Tizennyolc éves korában tagja volt annak a csapatnak, amelyik megnyerte az ifibajnokságot. A Ferencváros elleni döntőben Czeizel két gólt rúgott. 1953-ban kitűnőre érettségizett, s bár eredetileg történész akart lenni, apja javaslatára orvosnak kezdett tanulni. Semmelweis Orvostudományi Egyetemre azonban családi háttere miatt nem jelentkezhetett, és csak sportkapcsolatai révén vették fel végül. Az egyetem első évében a sport fontosabb volt számára a tanulásnál, de egy hepatitiszfertőzés után mája maradandó károsodást szenvedett, nem volt elég állóképessége végigfutni a mérkőzéseket, ezért le kellett mondania arról az álmáról, hogy válogatott lehessen.
Az erős versenyszellemű, tehetséges Czeizel onnantól arra koncentrált, hogy kiváló orvos legyen. Országos tanulmányi versenyeket nyert és már harmadéves korától demonstrátorként oktatott az egyetem Anatómiai Intézetében. Ekkor kezdte kutatásait is, első tudományos cikkei a női nemi szervek nyirokrendszeréről német nyelvű folyóiratokban is megjelentek.
Az 1956-os forradalom alatt sebesültszállító volt, felkelőket és szovjet katonákat egyaránt szállított az egyetem Baross utcai sebészeti klinikájára, ahol szerelme, későbbi felesége, Gerőfi Judit asszisztenskedett a műtéteknél. A forradalom leverése után az első diákgyűlésen felszólalt, és fenntartotta, hogy ’56 októberében nem ellenforradalom, hanem forradalom történt. Ennek az egyetem elvégzése után lett következménye, amikor a rendőrségre is behívták, és a pártbizottság megakadályozta, hogy a SOTE-n dolgozhasson tanárként és kutatóként.
A Vasas ificsapatával
Esküvői kép első feleségével, Gerőfi Judittal
Még egyetemistaként kezdett el dolgozni a János kórház szülészeti osztályán, eközben az Anatómiai Intézetben folytatta kutatásait és 1959-ben summa cum laude orvosi diplomát kapott.
Első feleségével, Gerőfi Judittal 1958. december 31-én kötött házasságot. Három gyermekük született: Czeizel Gábor színházi rendező lett, Czeizel Balázs vizuális művészetekkel foglalkozik, Czeizel Barbara pedig gyógypedagógus. Judit 1981-ben hunyt el. Második felesége Mécs Erzsébet volt, akivel közös gyermekük nem született. 2001-ben ismerkedett meg a nála 43 évvel fiatalabb joghallgatóval, Dórával, akitől két gyermeke született, András és Fanni.
2013 májusában leukémiát diagnosztizáltak nála. Több kemoterápiás kezelés után 2015. augusztus 10-én, hétfőn hajnalban hunyt el, életének 81. évében. 2015. szeptember 11-én kísérték utolsó útjára az Óbudai temetőben. Sírja a 30-III-0-7 parcellában található.
Miután politikai kiállása miatt az egyetemi pályától eltiltották, 1959-től az Országos Közegészségügyi Intézet élettani osztályán helyezkedett el kutatóként. A máj regenerációs képességét vizsgálta különböző körülmények között, többek között röntgensugárzás hatására. Eredményeiből írt első angol nyelvű cikke a rangos nemzetközi folyóiratban, a Nature-ben jelent meg. Emellett mellékállásban továbbra is szülészorvosként dolgozott a János kórházban, és a terhes nőktől levett vérmintákból az OKI-ban teljes epidemiológiai szűrővizsgálatokat végzett (toxoplazmózis, liszteriózis, brucellózis stb). Harmincéves korában beadott kandidátusi disszertációját is ebből a témából (fertőző ágensek okozta magzati károsodások) írta. A magzatokkal végzett munkája vezette a genetika területére, amely akkor Magyarországon (és általában a keleti blokk területén) félig-meddig ismeretlen területnek számított, miután a harmincas évek fasiszta propagandája, majd a Liszenkó-féle áltudomány után nagyon kevesen foglalkoztak vele tudományos igényességgel. Az 1960-as évek elejétől azonban (részben Nyikita Hruscsov szovjet pártvezető engedélye után) változott a helyzet.
Orvosi egyetemistaként
Czeizel 1965-ben részt vett egy dán genetikusok által tartott magyarországi továbbképzésen, majd 1969-ben ösztöndíjjal kiutazhatott Dániába, 1971-ben pedig az Egyesült Királyságba. Edinburgh-ban azt a Patricia Jacobsot látogatta meg, aki többek között a túlzott agresszivitást kiváltó dupla Y-kromoszómás károsodást vizsgálta a bűnözőkben.
Hazatérte után Czeizel maga is kromoszómavizsgálatokkal kezdett foglalkozni, és rájött, hogy az elvetélt magzatok felében súlyos kromoszóma-rendellenességek figyelhetők meg. 1969-től ő vezette a hét évvel korábban létrehozott Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartását (VRONY). A Sárkány Jenő (a Heim Pál kórház akkori igazgatója) által elindított rendszerben minden fejlődési rendellenességet kötelező volt bejelenteni. A Czeizel által lelkiismeretesen vezetett átfogó nyilvántartás akkor világviszonylatban egyedülálló volt (a nyugati országokban a kötelező bejelentés, keleten a szakemberhiány okozott gondot, azóta többek között Czeizel nemzetközi szervezőmunkájának köszönhetően már 38 országban létezik a fejlődési rendellenességek regisztere), és a hetvenes években ennek segítségével jöttek rá, hogy az abortuszhoz használt ösztrogéninjekció végtaghiányos gyerekek születését okozhatja.
1973-ban létrehozták az OKI-ban a humángenetikai és teratológiai laboratóriumot, amelyet Czeizel vezetett (1984-ben osztállyá lépett elő és WHO Együttműködési Központjának jelölték ki).
1978-ban akadémiai doktori címet szerzett. 1980-tól kezdve vizsgálta a gyógyszertúladagolással öngyilkossági kísérletet elkövetett terhes nők esetében a nagy adag gyógyszer magzatokra gyakorolt hatását (összesen 1044 esetben).
1983-tól részt vett egy nemzetközi populációgenetikai kooperációban, amely 26 genetikai marker elterjedését vizsgálta világszerte; Czeizel a magyar mintákat szolgáltatta.
Clarke Fraser professzorral Montreálban a fejlődési rendellenességek világkongresszusán 1977-ben
Az 1980-as években kutatási kooperációba lépett az angol Richard W. Smithellsszel, aki feltételezte, hogy a terhesség alatt adott folsavval meg lehet előzni az idegrendszeri fejlődési rendellenességek nagy részét, elsősorban az idegcső-záródás hibáját. Czeizel 1984-ben kezdte el az elmélet klinikai tesztelését azzal, hogy a családtervezési központban jelentkező párokat (összesen 5502-t) bevonta a vizsgálatba. A kettős vak teszt 1990-re szignifikáns eredményt hozott, a kontrollcsoportban hat idegrendszeri fejlődési rendellenesség történt, a folsavas csoportban pedig egy sem. Utólagos kutatások szerint a folsav védőhatása annak köszönhető, hogy egyes emberekben hibás a metionin aminosav metabolitját, a homociszteint lebontó enzimkomplexum génje, és a folsav képes ezt mégis aktiválni, így a magzatban nem halmozódik fel a fejlődési problémákat okozó homocisztein.
A folsavat tartalmazó multivitamin-készítmények szedése a terhesség alatt az 1990-es években az egész világon elterjedt; Kínában kötelezővé tették a várandósoknak, az USA-ban a lisztbe keverik. Magyarországon viszonylag alacsony szinten maradt, és az is inkább csak addig tartott, amíg Czeizel aktívan kampányolt az érdekében (a terhes nők 12%-a, nyugdíjba vonulása után, 2003-ban ez 6%-ra csökkent).
A WHO szakértőjeként 1994-től 2001-ig évente jelentős időt töltött Abu-Dhabiban, Kuvaitban és Bahreinben az arab országok fejlődési rendellenesség-regiszterének összeállításában segédkezve.
1996-tól a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet főigazgatójaként tevékenykedett. Ezalatt elindított a nemzeti alaptanterv részeként egy családtervezési és szexuális felvilágosító programot, amit az 1998-as kormányváltás után leállítottak. Ugyanebben az évben Czeizel nyugdíjba vonult, és zsenik, híres művészek, tudósok genetikáját kezdte el kutatni, és a tehetségek felismeréséről, gondozásáról írt könyveket.
Forrás: Wikipédia
A Tudósok – Gének – Tanulságok című könyve 2006-ban jelent meg
© Copyright 2022 – Czeizel Intézet (Preventrend Diagnosztikai Központ Kft.)
V. Szabó Noémi grafikája